Már megint itt ülök a gép előtt és eldöntöttem, hogy írok
valamit, de mint mindig, nem tudom, hogy mit. :D
Vannak pillanatok, történések amikor úgy gondolom, hogy „ezt de jó lenne megosztani a többiekkel otthon” de mivel pont ott pont akkor nem érek rá, ezért később megint történik valami és az elsőt elfelejtem.
Gondoltam már, hgoy írok magáról a hajóról, mármint arról, hogy milyen is itt.
Először is, megszokható. Mivel nem sok olyan helyen vagyok, ahol ki is lehet látni, tökre nem is vagyok tudatában, hogy hajón dolgozom. Bárhol, bármilyen épület is lehetne. Hiányzik-e, hogy nem megyek ki? Abszolút nem, mert mindig elfoglalom magam valamivel. Ha nem a munka akkor a többiek.
Rengeteg jófej emberrel találkoztam már – vannak akik már nincsenek itt, vannak akik még igen – szerencsémre J
Sokféle nemzetiség, sokféle ember, de mindannyian egyféle életet élünk és ez valamilyen szinten összeköt minket. Beszállok a liftbe, körbenézek az arcokon és sokszor csak nevetünk egyet azon, hog ymindenki milyen fáradt :D - mert még ezen is lehet.
Az új beosztásom Plaza Close. Annyit jelent, hogy egy lounge élő zenével esténként. Mivel close, ezért én zárom este. Általában 1 körül, de attól függ, hogy a zenészek meddig játszanak. Tökre élvezem, szerintem eddig ez a legjobb amit kaptam. Vacsoránál az étterembe vagyok, amit meg amúgy is imádok. Tegnap este vacsora után 10-től dolgoztam a Plazaba és pont azok a vendégek voltak ott, akiket vacsinál én szolgálok ki. Mázli! Csináltam nekik egy 72 dolláros csekket. J Mit ne mondjak, több ilyet kívánok magamnak :D
Az időbeosztásom is nagyon király most – leszámítva a portmanninget, amikor nem szállhatsz le a hajóról egy hétig, arra az esetre ha a kikötőben bármilyen vészhelyzet történne, szóval most épp ez a hetem van, egyébként minden 3. hét ilyen – szóval ettől eltekintve, sok szabadidőm van, ma pl délután 4.30kor kezdek, szóval még két és fél óra J
Jövőhéten szinte minden nap 4 -5 kor kezdek csak, szóval Cozumel, Roatan és Costa Maya J Mindet látni fogom! És végre nem kell egy óra után az órát bámulni, hogy mennyi van még hátra a szabadidőből.
Mert hogy itt órában és percben mérjük a szabadidőt, ha valaki napokat emleget akkor csak nevetünk egyet, és hozzátesszük, hogy „You wish!” (Szeretnéd!)
Sebaj, még 5 hónap vagy mi J Egyébként nagyon gyorsan telik az idő. A 9. hetemet töltöm a hajón – 15-én lesz 2 hónapja. Teljesen meg vagyok vele elégedve – oké, persze nem minden nap és nem minden cruise váltja ki belőlem ezt az érzést, de most jól vagyok, sőt! J
Fogalmam sincs mit szeretnétek igazából tudni, már annyira hozzászoktam az ittléthez, hogy semmi nem újdonság. Élvezem, hogy már nem én vagyok az új emberke és nem kell mindenféle idióta tréningen átesnem – oké, nem mondom, hogy egyáltalán semmi, de mégsem minden egyes szabad reggelemet azzal kell töltenem.
Már most annyi élménnyel gazdagodtam, hogy megérte belekezdeni. A pénz miatt felesleges aggódnom, már tudom – persze nem mindegy, hogy mennyi az annyi, de azt hiszem, lassan átesek arra az oldalra, amikor már nem az számít. Költeni nem költök, tervben van mondjuk egy telefon, de ezen felül most úgy érzem, hogy nem vágyom többre – nem mintha az létszükséglet lenne. Az még mindig fura mondjuk, hogy ami itt „kis pénz” az otthon mennyit is ér. Itt sokszor esek abba a hibába, hogy a „nagyokkal” mérem össze amit keresek… felesleges már tudom. Különbözik a mód, ahogy dolgozunk.
Két hetente kapunk fizetést, ezt hívjuk CPG-nek – fogalmam sincs minek a rövidítése, de ez az a pénz amit teljes egészében megkapunk, kiegészülve azzal együtt, amit a bárosok egymás között osztanak szét a különböző ital csomagok bevételeiből. És persze az ember mindig többre vágyik mint amije van, egyébként, hogyan is lehetnének vágyaink?! Mindegy is, hogy mennyi az annyi, attól függ, éppen milyen a beosztás. A lényeg, hogy nekem elég J
Panaszkodni nem fogok, de azért hozzáteszem, hogy a sok szépség mellett tényleg nem egyszerű annyira. Fizikailag főleg. Persze összehasonlíthatatlan az éttermi pincérek helyzetével akik minden kajánál 10-12 tányéros tálcákkal rohangálnak fel-alá…lehet, hogy ezek után inkább semmit sem mondok. :D Aranyélet!
Azt hiszem, ennyi. Így, hogy pár dolgot leírtam, még szebbnek látom az egészet :D
A sok szépség mellett eltűnnek az apró problémák.
Ha meg mégsem, akkor majd a Malibu kóla segít :D Ma este crew party! J
Sok sok puszi haza!!
Vannak pillanatok, történések amikor úgy gondolom, hogy „ezt de jó lenne megosztani a többiekkel otthon” de mivel pont ott pont akkor nem érek rá, ezért később megint történik valami és az elsőt elfelejtem.
Gondoltam már, hgoy írok magáról a hajóról, mármint arról, hogy milyen is itt.
Először is, megszokható. Mivel nem sok olyan helyen vagyok, ahol ki is lehet látni, tökre nem is vagyok tudatában, hogy hajón dolgozom. Bárhol, bármilyen épület is lehetne. Hiányzik-e, hogy nem megyek ki? Abszolút nem, mert mindig elfoglalom magam valamivel. Ha nem a munka akkor a többiek.
Rengeteg jófej emberrel találkoztam már – vannak akik már nincsenek itt, vannak akik még igen – szerencsémre J
Sokféle nemzetiség, sokféle ember, de mindannyian egyféle életet élünk és ez valamilyen szinten összeköt minket. Beszállok a liftbe, körbenézek az arcokon és sokszor csak nevetünk egyet azon, hog ymindenki milyen fáradt :D - mert még ezen is lehet.
Az új beosztásom Plaza Close. Annyit jelent, hogy egy lounge élő zenével esténként. Mivel close, ezért én zárom este. Általában 1 körül, de attól függ, hogy a zenészek meddig játszanak. Tökre élvezem, szerintem eddig ez a legjobb amit kaptam. Vacsoránál az étterembe vagyok, amit meg amúgy is imádok. Tegnap este vacsora után 10-től dolgoztam a Plazaba és pont azok a vendégek voltak ott, akiket vacsinál én szolgálok ki. Mázli! Csináltam nekik egy 72 dolláros csekket. J Mit ne mondjak, több ilyet kívánok magamnak :D
Az időbeosztásom is nagyon király most – leszámítva a portmanninget, amikor nem szállhatsz le a hajóról egy hétig, arra az esetre ha a kikötőben bármilyen vészhelyzet történne, szóval most épp ez a hetem van, egyébként minden 3. hét ilyen – szóval ettől eltekintve, sok szabadidőm van, ma pl délután 4.30kor kezdek, szóval még két és fél óra J
Jövőhéten szinte minden nap 4 -5 kor kezdek csak, szóval Cozumel, Roatan és Costa Maya J Mindet látni fogom! És végre nem kell egy óra után az órát bámulni, hogy mennyi van még hátra a szabadidőből.
Mert hogy itt órában és percben mérjük a szabadidőt, ha valaki napokat emleget akkor csak nevetünk egyet, és hozzátesszük, hogy „You wish!” (Szeretnéd!)
Sebaj, még 5 hónap vagy mi J Egyébként nagyon gyorsan telik az idő. A 9. hetemet töltöm a hajón – 15-én lesz 2 hónapja. Teljesen meg vagyok vele elégedve – oké, persze nem minden nap és nem minden cruise váltja ki belőlem ezt az érzést, de most jól vagyok, sőt! J
Fogalmam sincs mit szeretnétek igazából tudni, már annyira hozzászoktam az ittléthez, hogy semmi nem újdonság. Élvezem, hogy már nem én vagyok az új emberke és nem kell mindenféle idióta tréningen átesnem – oké, nem mondom, hogy egyáltalán semmi, de mégsem minden egyes szabad reggelemet azzal kell töltenem.
Már most annyi élménnyel gazdagodtam, hogy megérte belekezdeni. A pénz miatt felesleges aggódnom, már tudom – persze nem mindegy, hogy mennyi az annyi, de azt hiszem, lassan átesek arra az oldalra, amikor már nem az számít. Költeni nem költök, tervben van mondjuk egy telefon, de ezen felül most úgy érzem, hogy nem vágyom többre – nem mintha az létszükséglet lenne. Az még mindig fura mondjuk, hogy ami itt „kis pénz” az otthon mennyit is ér. Itt sokszor esek abba a hibába, hogy a „nagyokkal” mérem össze amit keresek… felesleges már tudom. Különbözik a mód, ahogy dolgozunk.
Két hetente kapunk fizetést, ezt hívjuk CPG-nek – fogalmam sincs minek a rövidítése, de ez az a pénz amit teljes egészében megkapunk, kiegészülve azzal együtt, amit a bárosok egymás között osztanak szét a különböző ital csomagok bevételeiből. És persze az ember mindig többre vágyik mint amije van, egyébként, hogyan is lehetnének vágyaink?! Mindegy is, hogy mennyi az annyi, attól függ, éppen milyen a beosztás. A lényeg, hogy nekem elég J
Panaszkodni nem fogok, de azért hozzáteszem, hogy a sok szépség mellett tényleg nem egyszerű annyira. Fizikailag főleg. Persze összehasonlíthatatlan az éttermi pincérek helyzetével akik minden kajánál 10-12 tányéros tálcákkal rohangálnak fel-alá…lehet, hogy ezek után inkább semmit sem mondok. :D Aranyélet!
Azt hiszem, ennyi. Így, hogy pár dolgot leírtam, még szebbnek látom az egészet :D
A sok szépség mellett eltűnnek az apró problémák.
Ha meg mégsem, akkor majd a Malibu kóla segít :D Ma este crew party! J
Sok sok puszi haza!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése